Az év eleje sokak számára a lendületről, célkitűzésekről és újrakezdésről szól. Terveket készítünk, listákat írunk, elhatározzuk, hogy most majd másképp lesz. Mégis, januárban és februárban sokszor fáradtabbak, érzékenyebbek vagyunk, és nehezebben találjuk a motivációt. Ez nem kudarc – sokkal inkább annak a jele, hogy a testünk és a lelkünk téli elcsendesedésre vágyik.
A természet ilyenkor visszahúzódik. Rövidek a nappalok, kevesebb a fény, a ritmus lassabb. Mi, emberek azonban gyakran figyelmen kívül hagyjuk ezt, és ugyanazzal a tempóval próbálunk működni, mint tavasszal vagy nyáron. Pedig a tél üzenete egészen más.
A tél nem a cselekvés, hanem a megérkezés ideje
A téli időszak hagyományosan a pihenésről, az összegzésről és a befelé figyelésről szól. Régen természetes volt, hogy ilyenkor kevesebb munka jutott, több idő maradt a családra, a történetekre, az együttlétre. Ma ezt a ritmust ritkán engedjük meg magunknak.
A téli elcsendesedés nem azt jelenti, hogy feladjuk a céljainkat, hanem azt, hogy időt adunk magunknak az alapok újragondolására. Ilyenkor érlelődnek azok a gondolatok, amelyek később valódi változássá válhatnak.
Miért érezzük magunkat kimerültebbnek év elején?
Az ünnepi időszak gyakran túlzsúfolt, érzelmileg és fizikailag is megterhelő. Amikor véget ér, hirtelen ürességérzés jelenhet meg. Ráadásul a kevés napfény, a hideg és a bezártság is hatással van a hangulatunkra.
Ezért fontos felismerni, hogy a téli fáradtság nem gyengeség. Inkább egy jelzés: ideje lassítani, kevesebbet vállalni, és több teret adni a csendnek.
A csend szerepe a lelki feltöltődésben
A csend sokak számára kényelmetlen. Megszoktuk a háttérzajt, a folyamatos információáramlást. Pedig a csend nem üresség, hanem lehetőség. Teret ad annak, hogy meghalljuk a saját gondolatainkat, érzéseinket.
Egy rövid, tudatosan megélt csendes pillanat – akár egy séta, akár egy kávé telefon nélkül – segíthet visszatalálni önmagunkhoz. A téli hónapok ideálisak arra, hogy ezt gyakoroljuk.
Hogyan jelenik meg a téli elcsendesedés a mindennapokban?
Nem kell mindent megváltoztatni ahhoz, hogy közelebb kerüljünk ehhez az állapothoz. Apró döntések is számítanak:
-
kevesebb program, több pihenőidő
-
korábbi lefekvés, lassabb reggelek
-
tudatosabb jelenlét az otthoni pillanatokban
-
kevesebb elvárás önmagunkkal szemben
Ezek nem visszalépések, hanem tudatos választások egy kiegyensúlyozottabb ritmus felé.
Az év eleje nem a teljesítményről szól
Sokan érzik úgy januárban, hogy máris „lemaradtak”. Nem haladnak elég gyorsan, nem valósították meg az újévi terveket. A téli időszak azonban nem a teljesítmény csúcspontja. Sokkal inkább az alapozásé.
A Pillanataink magazin szemlélete is ezt erősíti: nem kell mindig haladni. Néha az a legnagyobb előrelépés, ha megállunk, és figyelünk arra, ami bennünk zajlik.
Mit adhat nekünk a lassítás?
A lassítás segít tisztábban látni. Amikor nem rohanunk, könnyebb felismerni, mi az, ami valóban fontos, és mi az, amit csak megszokásból viszünk tovább. A téli elcsendesedés során sokan rájönnek, hogy bizonyos terhek már nem szolgálják őket.
Ez az időszak alkalmas arra is, hogy újraértékeljük a kapcsolatainkat, a szokásainkat, sőt akár a munkához való viszonyunkat is.
A tél mint belső átmenet
A tél nem végállomás, hanem átmenet. A csend és a lassúság előkészíti a tavaszi megújulást. Amit most nem erőltetünk, az később sokkal természetesebben bontakozhat ki.
Ha engedjük magunknak a téli elcsendesedést, akkor nemcsak túléljük ezt az időszakot, hanem erősebben, tisztábban léphetünk tovább.
Ajánljuk még👇
Apró rituálék, amik észrevétlenül megváltoztatják a hétköznapokat
